A mesterséges táplálás előnyös a súlyos égési sérültek terápiájában

A mesterséges táplálásnak jelentős szerepe van a súlyos égési sérültek kezelésében. Az egyiptomi Assiut Egyetemi Kórház kutatói szerint a táplálás serkenti az immunrendszert és segíti a gyógyulást. Továbbá csökkenti a fertőzéses szövődmények számát és a kórházi tartózkodási időt.

A kutatók egy égési osztály 40 betegén (25 ffi, 15 nő) tanulmányozták a mesterséges táplálás hatását. A betegek kora 15-40 év volt, az égési sérülés kiterjedése 25-50%. A sürgősségi ellátás standard módon történt az első 48 órában (sokktalanítás Parkland formula szerint, iv. fájdalomcsillapítók, széles spekrumú antibiotikumok). A harmadik naptól 20 beteg kizárólag enterális táplálást kapott, további 20 beteg perifériás vénán keresztül kiegészítő parenterális táplálásban részesült. Mesterséges táplálás céljából glukózt, 8 óránként kristályos inzulint, 12 óránként aminosavat (aminosteril) és zsírt (intralipid) kaptak. A kutatók eredményei szerint a mesterséges táplálásban részesülők “kiváló eredményt” mutattak a csak enterális táplálásban részesülőkkel szemben. A mesterséges táplálás csoportban a testtömeg változatlan maradt, vagy enyhén emelkedett, míg az enterális táplálás csoportban kifejezetten csökkent. A mesterséges táplálásban részesülők fehérje, albumin és transferrin szintje emelkedett. A májfunkciós- és lipidértékek kissé emelkedtek, de a normális tartományon belül. Ezen túl jó gyógyhajlamot mutattak, bár a transzplantátumok megtapadása azonos volt a két csoportban. A kutatók hozzáteszik, hogy a mesterséges táplálás mellett a májfunkció, a vérzsírok és a vesefunkció körültekintően monitorizálandó. Az iv. katétert 48 óránként kell cserélni a szövődmények megelőzése céljából.

(ref.: Dr. Halmy Csaba)

Referens megjegyzései

Az összefoglaló számos problémát érint, amellyel égési sérültek mesterséges táplálása során szembesülhetünk. Az első mondattal maximálisan egyet lehet érteni, a mesterséges táplálásnak valóban jelentős szerepe van. A betegkiválasztást el kell fogadjuk, ilyen kiterjedésű sérülés mellett indokolt a mesterséges táplálás. Ezt követően azonban az összefoglaló majdnem minden mondatával vitába lehet szállni. Először is a korai ellátáshoz nem tartozik hozzá a szélesspektrumú antibiotikumok adása, ez több szempontból is helytelen, amelyet viszont nem ezen a helyen célszerű megvitatni. Ezzel szemben, korszerű ellátás esetén a sokktalanításhoz hozzá tartozik a kórházi felvételkor elkezdett enterális táplálás, nazogasztrikus vagy nazojejunális szondán keresztül. A rendelkezésemre álló írást csak úgy tudtam értelmezni, hogy az enterális táplálás per os étkezést jelent és a kiegészítő parenterális táplálást tekintik a szerzők mesterségesnek. Ha nem én értettem félre, akkor véleményem szerint ez helytelen terminológia. Kiegészítő parenterális táplálásra súlyos égési sérülteknél véleményem szerint kizárólag immuntáplálás céljából lehet szükség, semmi esetre sem aminosav, vagy zsír adása céljából. Különösképpen helytelen gyakorlatnak tekintem a kristályos inzulin rutinszerű adását, tekintettel arra, hogy a szisztémás gyulladás részjelenségeként égési sérülteknél is kialakul a “traumás diabetes”. Az idézőjelbe tett kiváló eredményekhez csak gratulálhatunk, fenntartva azt a véleményt, hogy irreális az az elképzelés, amely szerint ez a kiegészítő parenterális táplálásnak köszönhető. Az albumin és a transferrin negatív akut fázisú fehérjék, szintjüket nagymértékben befolyásolja a gyulladás mértéke és a szervezet folyadékegyensúlya, helytelennek tartom akut sérülteknél ezen paraméterekből a tápláltsági állapotra, vagy a mesterséges táplálás hatékonyságára következtetni. Indokolatlannak tartom az iv. katéter 48 óránkénti cseréjét.
A cikket a Medline-on nem találtam meg, így pontosabb ismereteim a munkáról nincsenek. Amennyiben én értettem félre az írás mondanivalóját, úgy elnézést kérek az olvasóktól és főleg a szerzőktől.


Az alábbi dolgozat absztraktja

“Assessment of the role of artificial nutrition in the management of critically ill burn patients”

Annals of Burns and Fire Disasters 2002;15,(3)

By David Loshak

Partnerek

Menü