Módszer

A tanulmányba beválogatott betegeknél szövettanilag igazolt a nyelőcső vagy a gyomor malignus elváltozása, és a nyelőcső részleges vagy a gyomor teljes eltávolítása a kezelés további lépése.
A betegeket véletlenszerűen 3 csoportba osztották. Az IED csoport omega-3 zsírsavval (EPA 0-51g/100ml; DHA 0-22g/100ml) dúsított Oxepa tápszert (Abbott Nutrition, Maidenhead, UK) kapott 7 napig a műtét előtt és után (1-5 kcal/ml 6-25g/100ml fehérje). A standard enterális táplálásban (SEN) részesült csoport immunmoduláns nélküli Ensure Plus-t (Abbott Nutrition) kapott 7 napig a műtét előtt és után (1-5kcal/ml 6-25g/100ml fehérje). A kontroll csoport nem részesült preoperatív táplálásban, de kapott Osmolite tápszert (Abbott Nutrition) a műtét után a klinikai követelményeknek megfelelően. Ez egy isotóniás, alacsony energia- (1kcal/ml) és fehérjetartalmú (4g/100ml), immunmoduláns nélküli folyékony táplálást jelentett.
A vizsgálat kettős vak volt. A SEN és IED csoportok táplálásában látható különbség nem volt, de a kontroll csoportban ez nem volt megoldható, mert nem részesültek műtét előtti táplálásban.
Minden betegnél végeztek tápláltsági állapotfelmérést 7 nappal és közvetlenül a műtét előtti napon, valamint 7 nappal a műtét után és az elbocsátáskor. Mérték a testsúlyt, a BMI-t (Body mass index), a műtétet megelőző 3 hónapban a nem szándékolt testsúlyvesztést (ahol a 10%-os testsúlyvesztéssel definiálták a malnutriciót), 24 órás táplálkozási naplót (24-h recall) és az antorpometriai adatokat.
A műtét előtt minden betegnek javasoltak egy táplálási tervet. Szondatáplálást csak azoknak javasoltak, akik alultápláltak, és a szájon keresztüli táplálás nem megvalósítható. Preoperatív kiegészítő táplálást minden betegnél egy fix arányban határozták meg, ami 1000 kcal/nap, azaz 675 ml a napi kiegészítő enterális tápszer mennyisége.
A vizsgálat elsődleges végpontja a fertőzéses komplikációk. A másodlagos végpontok pedig: a morbiditás, jejunosztóma, táplálással kapcsolatos komplikációk, kórházban tartózkodás ideje, kórházi mortalitás, plazma zsírsavkoncentrációja, tápláltsági státusz, immunológiai markerek.
Monocytákon és aktív T-lymphocytákon a HLA-DR expresszióját határozták meg a műtét előtt és után. A HLA-DR expressziót a monociták antigén prezentáló kapacitásának, és T-lymphocyta aktiváció meghatározására használták.

Eredmények

221 beteget választottak be véletlenszerűen, akik közül 26-t kizártak. A csoportok (IED:66, SEN:63, kontroll:66) megegyeztek az életkort, alultápláltságot és a komorbiditást illetően.
Az IED és az SEN csoportban nem volt különbség a műtét előtti és utáni táplálás volumenében, bár csak a betegek 55-63%-a érte el a táplálás során a kívánt óránkénti mennyiséget. A 7 napos postoperatív mennyiség az előre meghatározott cél szerint az IED, SEN és kontroll csoportnak 10 482 (1471), 10 306 (1344), illetve 15 351 (2117) ml volt. 9, 11 és 0 beteg (10.3%) kapta meg ténylegesen ezt az előre meghatározott mennyiséget. A kontroll csoport szignifikánsan kevesebb fehérjét és energiát kapott mint a másik két csoport, mert kevesebb fehérje és energiatartalom tartozott ehhez a tápláláshoz. A kontroll csoportba tartozó betegek közül kevesebb, csak 22% érte el a kívánatos napi mennyiséget.
A csoportok között nem találtak különbséget például fertőzés okozta komplikációk, kórházi tartózkodás, mortalitási ráta tekintetében.
A táplálás módja szignifikáns hatással volt az arachidonsav, a linolsav, EPA és DHA koncentrációra, és az omega-6:omega-3 zsírsav arányára. Az omega-6:omega-3 zsírsavak aránya a kiegészítés előtt 4.5:1 volt. Ez szignifikánsan 57%-kal csökkent az IED csoportban, mivel a műtét előtti kiegészítéssel jelentősen nőtt az omega-3 zsírsav koncentrácója. A műtét előtti napon ez az arány az IED, a SEN, és a kontroll csoportban 1.9:1, 4.1:1, és 4.8:1 volt. A műtét utáni zsírsav koncentráció alacsonyabb volt, mint a műtét előtti érték. Postoperatív mért EPA koncentrációja szignifikánsan magasabb volt az IED csoportban, a SEN és a kontroll csoporthoz képest. Hasonló volt a helyzet a DHA esetében is; szignifikánsan magasabb volt a postoperatív koncentráció az IED csoportban, mint az SEN, vagy a kontroll csoportban.
A monocyták és T-lymphocyták HLA-DR expresszióját folyamatosan mérték 45 beteg esetében (IED:16, SEN:14, kontroll:15). A monocyták HLA-DR expressziója szignifikánsan nőtt az IED csoportban a műtét előtti 7 napban és a műtétet megelőző napon. Ennek ellenére a monocyták HLA-DR expressziójában nem volt összeségében különbség a csoportok között.
A stimulált T-lymphocyták HLA-DR expressziója hasonlóan alakult a kezelések hatására, és nem volt szignifikáns különbség a csoportok között.

Megbeszélés

A vizsgálat erőssége, hogy a betegcsoportok homogének. Az eredmények variabilitásának egy részét valószínűleg a betegek eltérő együttműködésének problémájával magyarázható. A műtét előtt, a betegek a szuplementáció ízére, puffadásra és hányingere panaszkodtak. A műtét után a betegek csak 46.7%-a érte el tervezett táplálás sebességének maximumát, tolerancia és/vagy komplikációk miatt, mint például hasmenés, ileus, hányinger, hányás vagy puffadás.
Ebben a tanulmányban, minden antropometriai mérést két dietetikus végezte.
Kimutatható különbség volt az IED csoportban, a betegek plazmájában keringő omega-3 zsírsav koncentrációjában, ami azt jelzi, hogy a szuplementáció komponensei sikeresen felszívódtak. Jelen tanulmányban a táplálás sebessége nem érte el a maximumát, mert a kiegészítés EPA tartalma magas volt, de ennek ellenére az IED csoportba tartozó betegek 6 és 8g/nap EPA kaptak a műtét előtt és után. Annak ellenére, hogy szignifikánsan nőtt a plazma omega-3 koncentrációja, a omega-3 zsírsavval kiegészített immuntáplálás nem befolyásolta a leucocyták HLA-DR expresszióját, vagy az oesophagogastrikus daganatműtéten átesett betegek klinikai eredményeit.

Kapcsolódó dokumentumok: 1. Forrás