Az alultápláltságnak a gyógyulásra való hatásával a szakirodalom évtizedek óta számos aspektusban foglalkozik. A legkorábbi megfigyelések a végtagtörések tápláltsági állapot-függő gyógyulásával kapcsolatosak voltak, de számos publikáció szól a stroke-on átesett betegek gyógyhajlamáról, vagy éppen a sebészeti nagyműtétek átesett betegek pre és perioperatív mesterséges táplálásának szükségességéről. A kórházakban fekvőbetegként kezelt betegek alultápláltsága szintén forrongó témája a szakirodalomnak.

A bemutatandó cikk délkelet ázsiai és ausztrál szerzőcsoport prospektív tanulmánya a szingapúri egyetemi kórházban zajlott 2006 február és november közt, a betegkövetés 3 évig tartott évenkénti értékeléssel. 1079 bevont /818 részt vett beteg tápláltsági állapotával, kezelésével, halálozási mutatóival, ismételt kórházi felvételek számával, a kezelés anyagi vonzataival kapcsolatos megfigyeléseket összegzi. Mivel az intézményben a legtöbb profil megtalálható volt, 14 osztály megfelelő betegeit vonták be a study-ba, 18-74 éves korig, de a táplálási metódusok különbözősége miatt kizárták a gyermekosztály, ill. adminisztratív okok miatt a psychiátriai és a szülészeti osztály betegeit. A tápláltsági állapot felmérését – meglepő módon – egyetlen dietetikus végezte a a mérések egyöntetűsége miatt, annak ellenére hogy a felmérés éppen az SGA (subjectiv global assessment) módszerével történt, amely objektív, több kóros állapotból fakadó zavaró tényező kiszűrésére alkalmas. Az egyéb hasonló témájú publikációkhoz képest az új megközelítést a szerzők a DRG (HBCS) alapú betegcsoportosításban tették, amely alapján a költségszámítások összehasonlítása egyértelművé vált. A tápláltsági állapot szerint betegeik három fő csoportot alkottak. Jól táplált 71%, enyhén alultáplált 25% és súlyosan alultáplált 4%, amely arányok a nemzetközi statisztikákkal összhangban állnak. Részletesen vizsgálták a kórházi tartózkodás ideje alatti, a halálozás 3 éves betegkövetés szeparált, évenkénti értékelése, amely a cikk egyik legfontosabb eredményeként említhető meg.

Eredményeik alapján a szerző kiemelik, hogy a vizsgált paraméterekben az alultáplált csoport eredményei szignifikánsabb rosszabbak. A három éves túlélés arányaiban az eredmények megdöbbentők, a jól táplált csoport túlélése közel kétszerese az alultáplált csoport értékeinek (86,7vs 48,3 %). A financiális elemzés szempontjából az alultáplált, ugyanazon DRG-ba sorolt csoport költségei jóval meghaladták a jól táplál betegcsoport költségeit. Ezzel kapcsolatosan a szerzők ajánlásokat tesznek az alultápláltság szorzójának beépítésére, ill. ezen csoportok kiemel t finanszírozásának szükségességéről.

A cikk magas színvonalú szakmai értekezés emellett hazai környezetünkben is elgondolkodtató megközelítéssel taglalja a tápláltsági állapot fontosságát.