Célkitűzésként szerepelt, hogy egy olyan konszenzus alapú kritérium rendszert nyújtsanak a malnutríció diagnózisának felállításához, mely független a klinikai környezettől és a betegség eredetétől, valamint egységesíti a nemzetközi terminológiát.

A Klinikai Táplálás és Metabolizmus Európai Társasága (ESPEN) egy csoport klinikai tudóst jelölt ki annak érdekében, hogy ezt végrehajtsák.

Az ESPEN javaslata szerint elsősorban validált szűrő módszerekkel azonosítani kell azokat, akik malnutríció rizikóval rendelkeznek. Majd a kiszűrt egyéneket ennek megfelelően kell felmérni és kezelni. A malnutríció rizikónak saját BNO-kóddal kellene rendelkeznie. Másodsorban, abban is sikerült egyhangúan konszenzusra jutni, hogy kétféle támogatott lehetőség is van a malnutríció diagnózisának felállítására. Az elsőhöz <18.5 BMI érték szükséges hogy malnutríciót lehessen meghatározni. A másik opciónál egyszerre kell teljesülni az akaratlan súlyvesztésnek (kötelezően) és legalább egyiknek a csökkent BMI vagy alacsony FFMI (zsírmentes testtömeg index) értékek közül. A súlyvesztés lehet határozatlan idő alatt bekövetkezett, az átlag testsúlynak >10%-a vagy >5%-a az elmúlt 3 hónap alatt. A csökkent BMI <20kg/m2 vagy <22kg/m2 a 70évnél fiatalabbakra és idősebbekre vonatkozóan. Az alacsony FFMI <15 és <17kg/m2 nőkre és férfiakra vonatkozóan.
Az éhezés, betegség vagy öregedésből adódó malnutríció olyan állapotnak tekinthető, amely az elégtelen táplálék bevitel, vagy a nem megfelelő felszívódásnak az eredménye, ami megváltozott testösszetételhez (csökkent zsírmenetes testtömeg), valamint csökkent fizikai, szellemi funkcióhoz és betegség rosszabb klinikai kimeneteléhez vezet.
A múlt század utóbbi évtizedeiben, a nyugati országokban az általános protein-energia malnutríció (PEM) fogalom volt szélesebb körben elfogadott, mivel a depléció általában a fehérje és energia hiányának és vesztésének kombinációjaként fordul elő. A PEM klinikai jellemzői azonban változtak az idők alatt, de sosem volt konszenzus a diagnosztikai kritériumokat illetően.

Szintén az utóbbi évtizedekben számos malnutríció szűrő módszer vált egyre jobban elfogadottá klinikai alkalmazhatóságuk következtében. Ezek a szűrőmódszerek közel azonos változókat tartalmaznak úgy, mint a fogyás, BMI, táplálkozási nehezítettség jelei (pl.: étvágyvesztés vagy csökkent táplálékbevitel), valamint a meglévő betegség súlyosságának osztályozása. Az ESPEN kórházi körülmények között, idős ellátásban és közösségi szinten a következő szűrő módszereket ismeri el: NRS 2002, rövidített MNA és MUST. Ezek főképpen malnutríció rizikószűrésre használhatók. Ehhez azonosítani kell a táplálkozási probléma fajtáját és ezek mögöttes mechanizmusát. Így meghatározhatók a szükséges klinikai lépések és megtervezhető az egyéni táplálás terápia. A diagnosztikai eljárás ezzel általában véget is ér, melynek oka többrétű. Kiemelendő, hogy eddig nem volt konszenzus a diagnosztikai kritériumokat illetően, ezek hiányában pedig igen nehéz megkülönböztetni a táplálás terápiák hatékonyságát, főleg mikor a malnutrícióba hajló betegek különböző szakaszaiban alkalmazzák ezeket. Egy korai szakaszban nyújtott táplálás terápia hatása, még mielőtt a fehérje és energia raktárak kimerülnének, összehasonlítva egy késői szakaszban és kimerült állapotban nyújtottal, különbözhet.
Korábban is tettek már kísérletet a konszenzusra, melynek eredménye jól tükrözi, hogy mennyire összetett ez a téma. Továbbá a terminológia területén is nagy a zavar. A malnutrícióhoz kapcsolódó fogalmak, úgymint a cahexia, sarcopenia és a gyengeség ma már jól megalapozottak. Ennek a nyilatkozatnak az a célja, hogy segítse a klinikusokat a hatékony táplálás terápiás intervenció biztosításában és ennek megfelelően a malnutríció dokumentálásában. A malnutrícióra ugyanis komoly klinikai rizikó faktorként kell tekinteni. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy konszenzus legyen a diagnosztikai kritériumokat illetően annak érdekében, hogy egységesíteni lehessen a terminológiát, növelni lehessen a táplálási gyakorlat legitimitását, javítani lehessen a klinikai ellátást, valamint, hogy a klinikai és tudományos táplálkozás területét előre lehessen mozdítani.
Mindezek érdekében az ESPEN egy konszenzus csoportot jelölt ki azzal az egyértelmű küldetéssel, hogy felállítsák a malnutríció diagnózisának kritériumait.

Összefoglalva 5 főbb mérföldkövet határoztak meg a projektben, melyek az alábbiak -meghatározni a szűrés és a diagnosztikai folyamat kölcsönös kapcsolatát – azonosítani azokat az egyéni kritériumokat, melyek lefedik az állapot fontos alkotóelemeit, bármely beteg és bármely környezet esetén. A megvalósíthatóság kedvéért a cél minél kevesebb kritérium használata volt – eldönteni, hogy az egyéni kritériumokat vajon kell-e és hogyan egyesíteni ahhoz, hogy a diagnózis várhatóan magas specificitású legyen – előállni olyan klinikailag releváns határértékekkel, melyek releváns referencia populáción alapulnak.
Végül pedig független mérföldkőként eldönteni, hogy alultápláltság vagy a malnutríció kifejezés a preferáltabb.

Eredmények
A táplálkozási szűrés minden klinikai és ellátási körülmény között kötelező, mivel az egyhangúan elismert tény, hogy az akut és krónikus betegségben szenvedő betegek esetében a táplálkozás károsodásának magas a kockázata. Diagnosztikai intézkedésekre csak azokban az esetekben van szükség, mikor a validált szűrőmódszerek eredménye alapján táplálkozási rizikó állapítható meg. Bármely szűrőmódszer használható, amennyiben a módszer validált az adott környezetre. A szűrésnek szenzitívnek, míg a diagnózisnak specifikusnak kell lennie. Így a kockázattal rendelkezők száma nagyobb lesz, mint a malnutrícióval diagnosztizáltaké. Javasolták, hogy a „Malnutríció rizikó” legyen egy saját BNO-kóddal rendelkező diagnózis, hiszen az ezen alapuló táplálás terápiának költsége van, amit meg kell téríttetni. Egyéni kritériumok és ezek társításai, melyek a malnutríció állapotára utalnak
Három változót választottak, melyek a legpontosabban tükrözik a malnutríciót, név szerint a fogyás, csökkent BMI és csökkent FFMI.

A határértékek alakulás a következő:
Fogyás esetén két határértéket tekintve is konszenzusra jutottak, azaz a súlyvesztés lehet >5% az elmúlt 3 hónapban, akut betegségeknél vagy az átlag testsúly >10%-a, határozatlan idő alatt, ami a krónikus betegségek esetében jellemző.
Egyfelől egybehangzóan fogadták el a WHO által javasolt 18.5 kg/m2 határértéket, ami önmagában is elegendő a malnutríció diagnosztizálásához.
Kiegészítő javaslatként pedig elfogadták a <20kg/m2 vagy <22kg/m2 BMI határértékeket a 70 évnél fiatalabbak, illetve idősebbekre vonatkozóan, amennyiben fogyás is társul hozzá. Az etnikai és a regionális különbségeket BMI esetén figyelembe kell venni.
FFMI tekintetében a határértékeknek egyfelől társulniuk kell a meghatározott BMI határértékekhez, másfelől pedig a tényhez, miszerint a nőknek alacsonyabb FFMI (és magasabb FMI) értékeik vannak a férfiaknál. Svájci referenciaanyag alapján a javasolt határértékek FFMI <15 és <17kg/m2 nőkre, illetve férfiakra vonatkozóan. Itt is hangsúlyozták, hogy a BMI-hez hasonlóan a referencia értékeknek az adott etnikai és kulturális környezetben relevánsnak kell lennie.
Az alultápláltság és a malnutríció kifejezés kérdésében nem született egyértelmű döntés, mivel a tudományos irodalomban és a klinikai gyakorlatban mindkettő egyformán használatos. A szavazás eredményét tekintve ugyan 53%-os többséggel a malnutrícióra esett a választás, a konszenzus csoport nem foglalt végleges állást egyik terminológia mellett sem. Ugyanakkor jelen nyilatkozat megírásánál a malnutríció terminust használták.
Végül elkészült a legjellemzőbb táplálkozási rendellenességek fogalmi ábrája, elismerve a komplex kölcsönhatást az egyes állapotok között.