Mindazon betegek kórházban tartása, akiknek kezeléséhez speciális – csak kórházban alkalmazható – diagnosztikai és terápiás műszerek, ellátások, valamint szakszemélyzet nem szükséges, felesleges és rendkívül pazarló gyakorlat.
A hatékonyságában és minőségében biztosított otthoni szakellátás számos betegség-csoportban (1) kiválthatja a kórházi tartózkodást és az ezzel kapcsolatos költségeket.
A tudományos követelményeknek teljes mértékben megfelelő több ezer betegre kiterjesztett vizsgálattal sikerült kimutatni, hogy a beteg tápláltsági állapota – az adekvát specifikus terápia mellett – döntő hatással bír a gyógyulási folyamatra, a szövődmények potenciális kialakulására, a morbiditásra, mortalitásra, a kórházi tartózkodási időre, azaz valamennyi mutatóra, amelyek meghatározzák a betegek ellátásának költségeit.
Pontos számítások állnak rendelkezésre, melyek szerint a hospitalizációs szakban az arra szoruló betegek időben elkezdett, mennyiségben és minőségben megfelelő enterális vagy parenterális táplálásával 2-3 nappal csökkenthető a kórházi tartózkodás ideje.
A poszthospitális szakban a kórházi ellátásra már nem szoruló, de táplálást még igénylő betegek otthonukba bocsáthatók és táplálásuk otthon is megoldható.
Ennek a szemléletnek egyik legígéretesebb, és a fejlett egészségüggyel rendelkező országok többségében már 1980 óta több ezer esetben megvalósult lehetősége – a beteg tápanyagigényeit kielégítő – otthoni enterális és parenterális táplálás.
Az USA-ból származó adatok szerint 1985-ben 15-20 000 beteg (55–77 millió lakos) részesült otthoni enterális táplálásban. A számszerű fejlődés azóta évi 25% volt, és jelenleg elérte a 230 000-et (800 millió lakos). Ez az adat nem foglalja magában az ápolási otthonokban enterális táplálásban részesülőket. Ezeket is figyelembe véve az ellátottak száma megduplázódik. Angliában is gyors ez a fejlődési folyamat, az otthoni enterális táplálásban részesülők száma az 1986-os 15 millió lakosról 2001-re 220 millió lakosra növekedett. Az évi emelkedés 20%-os volt.
Megjegyezzük, hogy Lengyelországban, Csehországban és Szlovéniában – ha nem is ilyen nagy léptékben – de a folyamat eredményesen megindult.
Az eddigi hazai gyakorlat szerint ott, ahol a táplálás jelentőségét már felismerték az aktív táplálkozásra képtelen betegeket kizárólag a táplálás céljából a kórházban tartják, vagy – és jelenleg ez a döntően nagyobb hányad – hazabocsátásuk után rövid időn belül kialakul a súlyos alultápláltság és annak szövődményei.
A megfelelő feltételek biztosítása után az otthoni táplálás rendszere tehermentesíti a kórházi szakszemélyzetet, ágyakat szabadít fel és kiváltja a kórházi tartózkodás egyéb költségeit.
Az otthoni táplálás lehetőségének megteremtése a prehospitális szakban is jelentős költségcsökkentő tényező lehet. Elektív műtét előtt a rossz tápláltsági állapot, amely mint ismeretes növeli a kialakuló műtéti szövődmények számát és a mortalitást, otthoni előkészítő táplálással eredményesen befolyásolható.
Melléklet
Az alultápláltság általános következményei a KÓRHÁZI TARTOZKODÁSI fázisban
- Elhúzódó sebgyógyulás.
- Szövődmények kialakulásának gyakorisága és súlyossága fokozódik.
- Gyógyszerek hatékonysága csökken – több és drágább gyógyszer fogy.
- A kórházi tartózkodás meghosszabbodik és költségesebb.
A) Tények és lehetőségek a PREHOSPITÁLIS fázisban
- A korházba érkező betegek kb. 30-50%-a alultáplált, ezen belül 10-15% a súlyosan alultáplált.
- Az elektív műtétre, beavatkozásra érkező betegeket az előzetes vizsgálat kapcsán tápláltsági állapotuk szerint is fel kell mérni, és amennyiben szükséges otthoni enterális (kiegészítő) táplálásban kell részesíteni (a 7-10 napos a minimálisan hatékony időtartam).
- Ezen feladat végrehajtásába be kell vonni a családorvosokat, otthoni ápolási szolgálatokat.
C) Feltételek és teendők a HOSPITÁLIS fázisban
- A kórházba érkező betegeket tápláltsági állapot alapján szűrni kell és szükség esetén enterális és/vagy parenterális kiegészítő, vagy teljes táplálásban kell részesíteni.
- A jól táplált, de betegsége, vagy a beavatkozások természete miatt hatékony aktív táplálkozásra 5 napnál hosszabb ideig képtelen betegeket is megfelelő enterális és/vagy parenterális táplálásban kell részesíteni.
- Mindezen teendők hatékony és szakszerű végrehajtására központi, konzultatív módon működő táplálási teamet kell létrehozni, amely szakmailag felkészült, a lehetőségekről jól tájékozott szakemberekből áll, akik a beteg és a kórház számára legelőnyösebb dön-téseket hozzák meg. Rendszeresen értékelik az elvégzett munkát, az elért eredményeket és a szükséges módosításokat végrehajtják. Képzik és továbbképzik az osztályok munkatársait.
- Az osztályok számára (vagy központilag a táplálási team büdzséjéből) biztosítani kell a tápláláshoz feltétlenül szükséges tápszereket, infúziókat, kanülöket, szerelékeket, pum-pákat stb.
D) Feltételek és teendők a POSZTHOSPITÁLIS fázisban
Az otthoni mesterséges (enterális és parenterális) táplálás a kórházban megkezdett és stabil állapotú betegnél sikerrel végzett terápia folytatása a beteg otthonában. Ennek feltételei:
- Az átadó osztály (táplálási team) és a családorvos+a házi ápolási szolgálat szo-ros együttműködése leírt és standardizált protokollok alapján.
- Mindazon tápszerek és infúziók, szerelékek és pumpák adásának jogi és finanszírozási feltételeinek biztosítása, melyek szükségesek a beteg ellátásához (ezek ma a tápszerek kivételével még nem állnak rendelkezésre).
- Állandó konzultációs lehetőség a kórházi osztállyal/táplálási teammel a felmerülő problémák gyors és bürokráciamentes megoldására.
Budapest, 2002 december
Várjuk e témában közös álláspont kialakításához tisztelt kollégáink észrevételeit, hozzászólásait, javaslatait a következő címre vargap1@axelero.hu.
