Az elmúlt két évtizedben sokat fejlődött klinikánkon a táplálás terápia. Az újonnan megjelent termékeket folyamatosan bevezettük, ezen kívül különösen nagy minőségi változást hozott az osztályok életében, a hiánypótlásként 2 év alatti betegek részére kidolgozott receptesíthető táblázat használata, mely alapján egyedi, betegre szabott keverékinfúzió készíthető. Ez a táblázat 2003-ban bekerült a Csecsemő és Gyermekgyógyászati Kollégium Irányelvek ajánlásába, 2006-ban pedig az Egészségügyi Minisztérium Szakmai protokolljába.
Akkoriban nagyobb jelentősége volt a táblázatnak, mivel a gyári All-in-One infúziókat csak felnőtteknél lehetett alkalmazni. Úgy gondolom a kicsiknél most is nagy segítség a táblázat használata, sőt szélesebb körben való elterjedése számos előnyével egységesítené, ellenőrizhetőbbé tenné a parenterális táplálás folyamatát, a máig osztályon történő komponens-terápiával szemben.
Az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika havi, egyedi parenterális táplálásra fordított gyógyszerköltsége nagyon magas (havi gyógyszerkeretének 6-8 %-a), amelyből általában 2-4 beteg folyamatos mesterséges táplálása lehetséges. Anyagi nehézségeink ellenére folytatjuk a tulajdonképpen házi-ápolás finanszírozását, nem hagyjuk magára betegeinket.
Kitartásunk eredménye: 2003-tól 38 betegünkből 26 gyógyultan távozott, életminőségük már a kezelés alatt is lényegesen javult. 2007 óta pedig három, pár hónaposan reménytelen esetnek ítélt gyermeket gondozunk, akik közül az egyik rövidbél szindrómás gyermeket (műtét után 15 cm-es vékonybélszakasza maradt) kb. 2,5 év után sikerült átállítani per os táplálásra. A másik két intestinalis myopathiában szenvedő gyermeknek pedig kb. 1,5-2 év után lényegesen csökkenteni tudtuk a parenterális táplálását az enterális táplálás javára.
Mindhárom gyermek lassan 4 éves lesz, életminőségük folyamatosan nagyon jó, fejlődésük teljesen megfelel a korosztályuknak.
Örvendetes, hogy az elmúlt 20 évben a parenterális táplálás elmélete, a gyakorlatban való alkalmazása mennyit fejlődött mind a két év alatti/feletti gyermek-, mind a felnőttgyógyászatban, azonban változatlan maradt több, eddig még nem megoldott feladat.
- Legfontosabb talán, hogy a három napon túli enterális táplálhatatlanság után parenterális táplálásra szoruló betegek ellátása súlyozva finanszírozott legyen. Ma még a parenterális táplálásnak nincs BNO-kódja és az egyetlen OENO-kódnak nincs súlyszáma, tehát a klinikának/kórháznak HBCS-ben nem jelent anyagi ellentételezést semmilyen részleges vagy teljes parenterális táplálás.
- A gyakorlatban sokszor szükséges a gyári all-in-one infúziókat kiegészíteni a beteg szervezetének igénye szerint elektrolit oldatokkal, különböző vitaminokkal, nyomelemekkel. Időszerű lenne ezt a tevékenységet is az osztály helyett az intézeti/ kórházi gyógyszertárban elvégezni aszeptikus körülmények között.
- Előrelépés lenne a klinikai szakgyógyszerészek szélesebb körű bevonása a klinikai/kórházi táplálási teamekbe és speciális továbbképzés után klinikai szakgyógyszerészi feladat lehetne pl. a betegek súly-, labor-eredményeinek folyamatos nyomon követése, a változások korrigálása, kezelőorvosi jóváhagyással.
- A tápláltsági állapot felmérés anamnézisben való rögzítése növelné mindenki felelősségét, hogy a beteg elérje a megfelelő tápláltsági szintjét, gyorsabb, eredményesebb legyen a gyógyulás és csökkenjen a terápia költsége.