Alice Chung: Perioperatív Táplálási Terápia

Az alultápláltság a kórházban ellátott betegek 30-50%-ában fordul elő. A malnutriciót a nem szándékos súlyveszteség (>10%-nál), a hipalbuminémia (<2.5 g/dl), a csökkent vázizom tömeg, a kiürült zsírraktárak, továbbá az anémia, a vitamin-és a nyomelemek hiány, az alacsony transzferinszint, a csökkent abszolút limfocita szám, valamint néhány kóros antropometria mutató jellemzik.

A malnutricióban szenvedő betegeknél a nagy sebészeti beavatkozások utáni gyakrabban fordulnak elő nozokomiális fertőzések, valamint több szervre is kiterjedő elégtelenség. Hasonlóképpen lassabb a sebgyógyulás, a rekonvaleszcencia és hosszabb a kórházi tartózkodási idő hosszabbodik és a költségek is növekszenek.

Bebizonyosodott, hogy a perioperatív mesterséges táplálás hozzájárulhat számos bio-kémiai és immunológiai rendellenesség normalizálásához. A fontos kérdés azonban javíthatja-e a perioperatív táplálás a végső kimenetelt? A kérdés megválaszolásában a betegség természete, a beteg állapotának súlyossága, melynek megítélését különböző értékelő rendszerek (APACHE II-III, pankratitiszben a Ranson f. kritériumok, továbbá a „trauma index”) objektívabbá teszik, valamint a műtéti beavatkozás nagyságrendje és az általa okozott stressz döntő szerepet játszik.
A legtöbb tanulmány egyetért abban, hogy a súlyosan alultáplált betegeket az elektív műtét előtt célszerű 7-10 napig mesterségesen táplálni. A posztoperatív szakban a kielégítő tápláltsági állapotban lévő, de per os nem táplálható betegek 7-10 napon belül, az alultáplált betegek 5-7 napon belül elkezdett mesterséges táplálása javasolt.
Kimutatták, hogy azokban a betegcsoportokban, akiket lege artis preoperatív mesterséges táplálásban részesítettek 20-60 %-kal kevesebb a súlyosabb posztoperatív szövődmények kialakulása, mint a standard kórházi diétával táplált betegcsoportokban.
A mesterséges táplálás alkalmazásának döntésének meghozatala előtt ki kell értékelni tápláltsági állapotot, majd a mesterséges táplálás indokoltságának megállapítása után, meg kell határozni a tápanyagok bevitelének útját. Működő gyomor-bélrendszer esetén a korai enterális táplálást feltétlenül előnyben kell részesíteni..
Egy jelentős multicentrikus tanulmányban beszámoltak, hogy a nem súlyosan alultáplált, vagy csak enyhén malnutriciós betegekben parenterális táplálás során gyakrabban alakulnak ki fertőzéses szövődmények, amelyek nem voltak magyarázhatók katéter okozta (technikai eredetű) bakteriémiával. Egy másik tanulmányban kimutatták, hogy a parenterális tápláltak 10%-ban túltáplálás fordult elő, amely az alultáplálásnál nem kevésbé veszélyes.
Amennyiben azonban a beteg az enterális táplálást nem tűri vagy hemodinamikailag instabil állapotban van és/vagy vazopresszor terápiában részesül, fennáll a belek vérellátási zavarának a veszélye. Ilyenkor célszerű a teljes resuscitációig az enterális táplálást elhalasztani, és annak ellenére, hogy a szövődmények előfordulás nagyobb, a parenterális módozatot kell alkalmazni.

Az enterális táplálásnak is vannak hátrányai

  • technikai okok miatt gyakran előfordul késés a kitűzött optimális táplálási célok elérésében
  • gyakori a szükségletek alulértékelése
  • a specifikus kezelés miatt az adagolást gyakran meg kell szakítani
  • a betegek az enterális táplálás iránti tűrőképesség gyakran csökken

Mielőtt az enterális táplálási módozat rutinszerű alkalmazásának a pre-és posztoperatív szakban végleges javaslatát felállítanánk még további vizsgálatok szükségesek.
1990 tól számos standard enterális és parenterális tápoldatot kiegészítettek olyan tápanyagokkal, amelyekről feltételeztek, hogy képesek kedvezően befolyásolni az általános és helyi immunfolyamatokat valamint a szöveti károsodásokat. Az argininrol, az w3 zsírsavakról valamint a glutaminról állatkísérletekben bebizonyosodott, hogy olyan ún. immuntápszerek, amelyek csökkentették a szeptikus morbiditást. A klinikai gyakorlatban is alkalmazott ún. immuntápszerek javították a gazdaszervezet védekező mechanizmusainak működését, elősegítették a fehérjeképzést, és jelentős mértékben csökkentették a posztoperatív szövődmények súlyosságát és rövidítették a kórházi tartózkodási időt. Egyéb táplálék kiegészítők – hisztidin, cisztein, aszkorbinsav,

A vitamin, cink – is alkalmazásra kerültek. Ezen anyagokról előnyei még nincsenek kellően dokumentálva.

Partnerek

Menü