A hasmenés az enterális szondatáplálás 2-68%-ban előforduló nemkívánt velejárója. Az intenzív ellátásban részesülő betegeknél ez a szövődmény még gyakoribb, egyes intézményekben a 95%-t is eléri. A szakirodalomban fellelhető adatok összehasonlítása a hasmenés definiálásának nagy variabilitása miatt kifejezetten nehéz. A székletürítés gyakorisága mellett nehéz e mellékhatás pontos jellemzése is, ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem, vagy alig összevethetők a publikációk. Az azonban egységesen megállapítható, hogy a diarrhoea multifaktoriális.
Leggyakrabban polimer tápszereket használunk enterális táplálás során. Ezek a legtermészetesebb formában tartalmazzák a makronutrienseket. Ezzel szemben a szemielementális tápszerek hidrolizált fehérjéket és aminosavakat, e mellett közepesen hosszú zsírsavakat és ómega-3 zsírsavakat is tartalmaznak. Ez utóbbi típus alkalmas a perzisztens hasmenés, pancreas-betegség és/vagy malabszorpciós állapotok ellátására. Mind a polimer, mind a szemielementális tápszerek rostmentes és rosttartalmú változatban is beszerezhetők, az utóbbiak alkalmasak a hasmenés csökkentésére is. Leggyakrabban szolubilis és inszolubilis rostokat egyaránt tartalmaznak ezek a termékek, az ilyen keverékek számottevően megemelik a széklet rövid szénláncú zsírsavtartalmát, s elősegítik a formázott széklet kialakítását.
Egyes enterális tápszerek ezek mellett emelt mennyiségben prebiotikus rostokat is tartalmaznak, leginkább inulint, oligofruktózt és frukto-oligoszacharidokat. Sajnos, kevés megbízható információnk van a prebiotikumok bélre kifejtett hatásairól.
A táplálásterápiával foglalkozó társaságok eltérő ajánlásokat fogalmaznak meg a szondatápláláson lévő betegek rostterápiájára:
Az ASPEN szerint az oldható rostok kedvező hatásúak stabil, kritikus állapotú betegnél. Mind az oldható, mind az oldhatatlan rost bevitele kerülendő viszont béliszkémia vagy súlyos diszmotilitás esetében. A BAPEN szerint az SCFA elősegíti az elektrolitok és a víz reabszorpcióját a vastagbélben, korlátozza a patogén baktériumok szaporodását és esetenként normalizálhatja a tranzitidőt, tehát kedvező hatású. Az ESPEN 15-30 g/d adagban javasolja a szondatápláláson lévő betegeknek a rostbevitelt, ez megegyezik az egészséges felnőttek dózis-ajánlásával. Végül a Fiber Consensus Group javaslata a kritikus állapotú betegek számára: részlegesen hidrolizált guar gumival kiegészített enterális tápszer hatékonyan megelőzi a szondatápok által kiváltott hasmenést.
A hasmenéses betegek kezelése tehát komplex ellátást igényel. A szerzők 3 eset ismertetése kapcsán mutatják be azt, hogy az intenzív ellátásban részesülő betegek hasmenésének kezelése kapcsán a következő szempontokat kell figyelembe venni: ha 2 napnál hosszabb ideig napi háromnál több híg széklete van a betegnek, először meg kell vizsgálni, hogy ezt okozhatja-e gyógyszermellékhatás, bél-iszkémia vagy Clostridium difficile fertőzés. Ha ezek kizárhatók, akkor megvizsgálandó az alkalmazott tápszer rosttartalma. Ha nem tartalmazott rostokat, akkor rosttartalmú tápszerre kell váltani. Ha már rosttartalmú tápszert kapott a beteg, esetleg alacsonyabb rosttartalmú tápszerrel érdemes próbálkozni, illetve megfontolandó a rostmentes és rosttartalmú tápszer váltogatása is. Ha ezzel sem érhető el eredmény, javasolt a szemielementális tápszer alkalmazása. Stabil beteg esetében javasolható a bolus/intermittáló adagolás váltogatása is.
(TI)
